| Nyílt hozzászólás |
Nyílt hozzászólás a „Vérfürdő a Dunán és tavainkban” c. íráshoz!
Ha kicsit legörgetitek a "Dunai fosztogatók!" hozzászólásainak listáját, láthatjátok, hogy "sunflowers" talált egy cikket, amelyben a neszmélyi és a szigligeti harcsagereblyézés és rabsic tevékenység apropóján Neszmély polgármesterét szólaltatják meg az ottani helyzetről és a Tatai Mezőgazdasági Zrt. vezérigazgatója - mint az Öreg-tó és a Réti-tavak tógazdája- is kifejti a véleményét az orvhorgászokkal kapcsolatban. A cikk mondanivalója két korábbi, téli írásomon alapul, mondatrészek visszaköszönésével… de ezzel nincs is semmi baj, örömmel veszem, ha szófordulataim másoknak is elnyerik tetszésüket.
Elsőként „sunflowers” vette észre a látszólag közönyösen megszólaló egyik alany mondandójában rejlő turpisságot, hozzászólási rovatomban helyesen kritizálja a szenvedélyes horgász-polgármester álláspontját, gereblye ügyileg.

A rapsicok gyalázatos tevékenységének szívszorító nyomai.
Azóta több fórumon is leközölték ezt a cikket és tudtommal semmilyen reagálás nem történt rá. Sajnálatos módon ez az írás nem kapott megfelelő figyelmet, pedig érdemes lenne egy picit foglalkozni vele, jól jellemzi a mai valóságot, a hivatalban lévők, a tulajdonosok hozzáállását rábízott javaikhoz.
A cikk felvezetése után a meginterjúvolt -Horváth Béla, Neszmély polgármestere- kifejti, hogy jól ismeri a tettes rabsicokat, sőt még azt is tudja, gyermekkoruk óta tizedelik a Duna halállományát orvhorgászattal. Aztán, ha összefutnak a parton -gondolom, nem kirándulás, hanem "kapálás" rajtakapás közben- elzavarja őket, mint, ahogy a horgászhelyen etetésre összesereglett, kukorica után kutató, nyakukat vízbe nyújtogató hattyúkat szokás a Balatonon. Igaz, ez az állapot csak pillanatokig tart -mint a Balatonon is- ha elfordul, megint visszajönnek, ösztönösen. Azt mondja, hivatalos eljárás elindításához tanúk, bizonyítékok kellenek. Több bizonyíték! A személyes tettenérésen, a beazonosítható képes bizonyítékokon, a tanúk meglétén felül! De, ha mindez mégsem lenne elég... akkor talán elegendő lett volna részéről tettenéréskor az illetékesek értesítése... mert abban nem kételkedem, hogy hívására épségüket sem kímélve jöttek volna a helyi-, és a vízi erők. Ha már korábban nem tudta megfékezni, jobb belátásra bírni, szándékuktól eltéríteni az ismert gereblyéseket! Meggyőzni őket, hogy helytelen, törvénybe ütköző amit csinálnak.
A cikkben szereplő mondatokat nem a szomszédos utcában lakó "sokadik védő" -tudjátok mire gondolok- mondja, hanem a település választott, törvényességre és annak betartatására felesküdött első számú képviselője, aki teljes tudatában van annak, mi történik a területén!
Ezzel a megengedő nyilatkozatával mintegy felmentést, bíztatást ad a kapásoknak és különben is, mivel "a károkozás nem haladja meg a szabálysértési határértéket"... nem érdemes ilyen kis ügyekkel bíbelődni. Aztán tanácsot ad a vízi rendészet munkatársainak, télen inkább mivel kellene foglalkozniuk.
Mindezt a rabsicokat ismerő, szenvedélyes horgász, a polgármester, a község első embere mondja! Aki néha elzavarja az ismerős kapásokat! És akinek tudni kell hivatalból is -ahogy „sunflowers” is írja- „a gereblyézés és villanyozás önmagában is bűncselekmény, nem befolyásolja a módszerek által elejtett hal mennyisége!”, azonkívül még azt is kell tudnia, hogy a tudomására jutott bűncselekmény nem jelentése, büntetőjogi következményeket is vonhat maga urán.
A következő megszólaló Major Dezső a Tatai Mezőgazdasági Zrt. vezérigazgatója. Ő is tisztában van vele, hogy rendszeresen lopják a halat a rábízott tavakból mindenféle módszerrel, üzleti céllal és megélhetési kényszerből. Megpróbálnak védekezni az orvhorgász tevékenység ellen, de így is 5-8 millió forint az éves károkozás. Még azt is hozzáteszi: „tavasztól az őszi lehalászásig szinte mindennapos a hallopás... az orvhorgászat 60-70 százalékát ugyanazok az emberek követik el évek óta.” Tehát még ismerik is őket! Évek óta! Milyen alibi védekezés az, ahol tudják kik az orvhorgászok, mekkora kárt okoznak, és mégis hagyják garázdálkodni őket éveken keresztül? Kíváncsi lennék hány esetben tettek feljelentést hallopás, állatkínzás, károkozás miatt az 5-8 millió forintos éves veszetségüket enyhítendő? Ám a lelkiismeret megnyugtatására azonnal kész a válasz: a tettesek úgyis "megússzák kisebb pénzbírsággal". Igen! Ez a karakán hozzáállás!
Kíváncsi lennék, ha a kertjéből, lakásából lopnának tavasztól-őszig mindennapos rendszerességgel, akkor is ilyen tényszerűen, érzéketlenül nyilatkozna? Akkor sem lenne érdemes nagyobb erőket mozgósítani a tettesek kézre kerítésére és mindahányszorosi –még oly kismértékű- megbüntetésükre? Egyszer csak megunnák, talán még fel is adnák ezt a tevékenységüket, ha egyre nagyobb ellenállásba ütköznének. Megengedem, lehet én gondolom rosszul.

Haltetemek néma tanúsága!
Érdekes módon egyik nyilatkozótól sem hangzik el a halaknak nagy fájdalmat okozó, hatalmas horgokkal, vízből való kifogása bestiális módszereinek elitélése, az állatkínzás szó! Ezeket a vízi élőlényeket mindenki tárgyként kezeli, amikre nem érdemes szót fecsérelni. Nem érző lények, bármi megtehető velük… és láttuk már hogyan végzik… felszakított, tátongó, vérző sebekkel. Még a kíméletes, gyors halálhoz sincs joguk!
Ha ezeknek a felelős, megszólított embereknek a fenti cikkek dokumentált, szörnyű tényeivel kapcsolatban ezek a gondolatok jutnak eszükbe, mi várható a megzavarodott, össze-vissza informált, a hatóságok és az ítélkezők nem összehangolt, ellentmondásos tevékenységét látó, horgászetikával néha-néha hadilábon álló átlagembertől, átlaghorgásztól? Hova igazodjon, mit tegyen, mi a helyes magatartás, milyen jogai vannak, ha állatkínzót, gereblyéző rabsicot, orvhorgászt lát? A tisztességes horgászokat inkább -összefogást sürgetve- bíztatni, erősíteni kellene jóravaló hitükben, semmint további bizonytalanságban tartani, semmitmondó nyilatkozatokkal.
Lassan ideje lenne levedleni ezeket a bocsánatos bűnként kezelt ősi, rossz beidegződéseket, végre felnőni és demokrataként példát mutatva gondolkodni, felelősen nyilatkozni a bennünket körülvevő, kiszolgáltatott vízi élővilágról, lakóiról.
| Halőrzési kisokos |
Vállalkozó Barátaim!
Nemrégiben a "Dunai fosztogatók" c. írásomhoz "hatóság" szólt hozzá /63. sorszám/ és -többek között- halőrzéssel kapcsolatos kérdéssel fordult hozzánk. Véleménye szerint sokkal több halőrre lenne szükség, több intézkedési, cselekvési joggal felruházva. Mind emellett, ő maga szívesen részt venne egy halőrzési, elméleti és gyakorlati képzésen, letenné a halőri, halőrzéssel kapcsolatos szakirányú vizsgát is... ehhez a dicséretes szándékához kért egy kis tájékoztatást, útba igazítást, tőlünk.
Jantner Csaba a Paksi Sporthorgász Egyesület alelnöke és halászati őri csoportjának vezetője már jó ismerősünk, rabsic tevékenység, orvhalászat hivatásszerű üldözésével, halőrzéssel kapcsolatban -büszkén mondhatjuk- a szakértőnk. Őt kértem meg a válaszadásra, egy általános eligazításra és mindenre, amit erről a témáról tudnunk illik. Készségesnek mutatkozott! Nem is húzom tovább az időt, átadom a szót neki:
"Ígértem, hogy a halőrzés területén bárkinek nyújtok segítséget, aki most szeretne csoportot alakítani. Elsőként "kocika" te jelezted az igényt, hogy köréd és blogod köré kisebb tenni akaró csoport jött össze. Bocsánat a várakoztatásért, de sajnos kevés időm jutott a halőrzési feladatokra, pedig látom a hozzászólásokból, hogy nagy a felbolydulás felétek és hát ezt a világért sem kéne lankadni hagyni, sőt amíg a felháborodás ekkora, addig lehet a legtöbb embert megnyerni az ügynek (nemcsak halőrt, hanem hivatalos személyeket is)!
A "Halőrzési kisokos" című cikk folytatásához
klikk ide
| Tassi trükk |
Ha megjön a tavasz, a minden érzékszervében bizsergést észlelő horgászembert a hosszú téli hónapok tétlensége után nehéz visszatartani. Szeszélyes, egymást követő tavaszi- koranyári frontok pillanatnyi szünetében horgászok lepik el a vízpartokat, folyó és álló vízeket, reménykedve, hogy a májusi halbőség őket is megajándékozza élményekkel, álmaik halával. A felfokozott csodavárás, különleges előkészületeket is igényel, tervezgetések, felszerelések igazgatása, a legújabb ellenálhatatlan csalik napokkal előbb való előkészítése, mind mind része az áhított horgászatnak. A kiszemelt nap közeledtével gyorsul a pulzus... még egy utolsó ellenőrzés... aztán kalandra fel, kirajzanak a horgászok kedvenc vízeik felé, kik magányosan, kik többed magukkal.

Mesés vízivilág, zsilippel... a Tassi IV. vízterület és környéke
A "Tassi trükk" című cikk folytatásához
klikk ide
| Levél a blognak |
Gratulálok a /Dunai fosztogatók!/ cikkhez kocika.
Jantner Csaba vagyok a Paksi Sporthorgászok Egyesületének alelnöke és a társadalmi halászati őri csoportunk vezetője. Az miatt írok hozzászólást, mert említetted az írásodban, hogy kevés az a csoport, aki tevékenyen összefogna az orvhalászat ellen.
Minden elismerésem azoknak, akik fel mernek lépni az ilyen zsiványok ellen, főleg akkor, ha emellett még fényképet vagy videófelvételt is készítenek. Csak biztatni tudok mindenkit, hogy szerveződjetek civil csoportokba (akár társadalmi vagy hivatalos halőri formában is) és válasszátok a hivatalos eljárási formákat. A bírók is olvasnak újságokat, egyre inkább rutinnal kezelik az ügyeket. Én azt érzékelem, hogy az itélkezési gyakorlatba is be fognak épülni rövidesen a megfelelő büntetési tételek. (Hétfőn voltam bíróságon tanú egy hasonló ügyben).
Csoportunknak már több esetben is sikerült utólagos rendőrségi segítséget bevonva felfüggesztett börtönbüntetéseket elérnie. Hallassátok hangotokat, blogoljatok, fórumozzatok, had szembesüljenek a hivatalos szervek is a problémánkkal, hátha nyomás hatására többet tesznek, mint eddig. Szeretném felajánlani a segítségemet minden olyan csoportnak, ami most szerveződik és esetleg elveszne a hivatalos útvesztőben. Ajánlom figyelmetekbe a http://www.pshe.eliveport.com/ weboldalunkat, ahol külön menüben foglalkozunk a halőrzéssel. Ha bármilyen kérdésetek van a témával kapcsolatban, akkor a honlapunkon megadott levelezési címen, vagy akár telefonon keresztül is szívesen segítek.
A "Levél a blognak" című cikk folytatásához
klikk ide
| Bűnös falu ? |
Balatongyörökre, erre a szinte szigetként a nagy tóba nyújtózkodó, elvarázsoltan szép, balaton-gyöngye kistelepülésre mostanában rájár a rúd. Az előtte elterülő hatalmas öböl vize is sok kincset rejteget, ennek kiaknázására szövetkezett december elején a keszthelyi horgászboltos T.István és a helyi érdekeltségű J.László, kik hírhedt harcsamészárlási akciójukkal váltak ismertté... nem öregbítve a kis falu jó hírnevét.
Ma újból hallatott magáról Balatongyörök, ismét bekerült a krónikákba. Ez a hír most nem a halakról szól, de a mentalitás ugyanaz: az önös, sunyi érdek ismét felülírta közös tulajdonunk védelmét, ismeretlen tettes/ek/ vérlázító cselekedetet követtek el közterületen álló, közpénzen ültetett, több évtizedes, erejük teljében lévő, árnyékot, oxigént adó élő fákkal szemben.
A "Bűnös falu ?" című cikk folytatásához
klikk ide
| Világosodik !? |

Mindössze egy hónapot töltött szabadlábon a neszmélyi K. Gábor. Most éppen engedély nélkül horgászott, ráadásul szabálytalanul. Úgynevezett gereblyés horgászatot folytatott, mikor a halászati őrök tetten érték.
A Komárom-Esztergom Megyei RFK Sajtószolgálata által kiadott közlemény megtekintéséhez katt ide.
Dereng egy pici fény az alagút végén!?
Jól tudom, nem ennek a piti, visszaeső kishalnak a lekapcsolása fogja megtisztítani a magyar horgásztársadalmat a vízek kirablását életcélul kitűző bűnözők tömegétől, de minden -mégoly apró- lépésnek is örülnünk kell! Remélem, a jövőben egyre gyakrabban tudok hírt adni ilyen eseményekről a segítségetekkel. Minden elismerésem a neszmélyi halőröké, a velük együtt dolgozó rendőröké, az azonnal intézkedő bíróé és a nyitott szemmel járó, szemfüles, összefogó horgászközösségé. Ők megtették az első lépéseket! És a többi vízeken mi, mit teszünk?
| Dunai fosztogatók ! |
Horgász Barátaim!

A szigligeti óriásharcsák szomorú története állóvízbe dobott kőként mozgatta meg a hazai horgásztársadalmat, ki-ki vérmérséklete szerint reagált a megtörtént borzalmasan véres eseményre. A megrázó tényeken kívül, a nagy anyagi biztonsággal, magas kapcsolati tőkével rendelkező, jól szórakozó elkövetők előkelő társadalmi pozíciója, önnön törvényeken felül álló, sérthetetlen, öntelt hite korbácsolta fel a kedélyeket és generált elemi indulatokat. Különböző portálokon -amelyek merték vállalni és nem törölték számító érdekekből- és nálam is, a hozzászólások százai olvashatók e témában. Az összes közül, csak egy -nekem küldött- a helyzetre nagyon jellemző levélrészletet emelnék ki, mely jól érzékelteti a tettesek adott lelkiállapotát:
"Sok embert elkap az adrenalin, szerzés, a fogás ösztöne. Nem mondom, hogy helyes, de valahol értem! Gondold ezt a két barmot Györökön! Kiütnek néhány óra alatt félmillió értékű halat (nem rossz fizetés, akárhogy is vesszük). Mellette, gondold el azt az élményt, amit a halak megfogása adott. Néhány óra alatt kitépni 30 kg átlagsúlyban, több mint 10 halat. Ebben a kifordult világban, a minden erkölcsi gátlástól megszabadult emberek milyen jól szórakozhattak!"
A "Dunai fosztogatók !" című cikk folytatásához
klikk ide
| Harcsa - mementó ! |
Kedves Barátaim!
Rohamosan közeledik a 2009. év a vége felé és a nagy Karácsonyi töltekezések után az emberek már teljes figyelemmel, erővel, lelkesedéssel a vidám óévbúszúztató ünnepségek szervezésének látnak.
Ilyenkor a horgászember elfelejti az esőben, szélben, tikkasztó hőségben vízparton, vagy csónakban töltött, a sokszor hiába való várakozás hosszú, gyötrelmes óráit és csak a szépre, a maradandó kalandokra emlékszik. Újra böngészi a megörökített fogások képeit, különböző számvetéseket, statisztikákat készít, gondolatban újabb fondorlatos fogási technikákat eszel ki, mohón lapozgatja a horgászújságokat, vizslatja a horgászboltok polcait és meg-megdobban a szíve az első tavaszi lágy fuvallatra, gondolatban vágja a centimétereket, sóvárogva várja a március vége, április eleje tájékát.
Ebben a békés, meghitt, örömteli hangulatban -sajnálom- ünneprontásnak hangzik, de December elején történt egy olyan esemény, amely megrázta a horgásztársadalmat és ami viszonylag közelről érinti a mi közösségünket is, abban az értelemben, hogy az elkövetés eszköze a mi kikötőnkben telel. Ezért aztán duplán izgatott a téma... időbe tellett, mire összegyüjtöttem a fellelhető anyagot, amit most megosztok Veletek.
A "Harcsa - mementó !" című cikk folytatásához
klikk ide
| 2009. Tizenkettedik bejegyzés |
Szevasztok! Sok minden történt, amióta nem jelentkeztem...
Egy darabig azért nem írtam, mert nem volt igazán miről, aztán azért nem, mert egy jó hét -munka miatt- kiesett a horgászatból. Azt követően az idő romlott el, de alaposan. Fagypont körüli éjszakák, viharos, esős, hideg nappalok borzolták a hónapfordulón, Mindenszentekkor a horgászember -a mihaszna várakozásba amúgy is- pattanásig feszülő idegeit. Vajon lesz-e még idén lehetőség horgászni, vagy jobb lemondani róla? Beszorulva a házba, jobb híján, sűrűn kattintgattam az időjárás előrejelzési portálokon, néha a legkisebb kedvező fordulat reményében az eget kémleltem. Mire ismét stabilizálódtak az elemek, már november közepe felé jártunk. A pontyozást már régen abbahagytuk, először csak páran, aztán egyre többen -a rossz időtől megijedve- már csónakjukat is kivették a vízből, telelni. De én, még -emlékezve a tavalyi időszakra- álhatatosan vártam a kedvező fogasozási lehetőségekre, szükségem volt halra és élményekre is.
A "2009. Tizenkettedik bejegyzés" című cikk folytatásához
klikk ide
| 2009. Tizenegyedik bejegyzés |
Üdv, minden olvasómnak!
A szeptember végi igazi, szép, napos, meleg, szélcsendes idő csábított a horgászatra. Így volt ez 28.-án, hétfőn reggel is, mikor 8 óra tájban érkeztem a kikötőbe. Már otthon elhatároztam, hogy délelőtt pontyozni fogok, frissen főtt kukoricámat felhasználva. Kifelé menet Rigó Ferit -ki nemrég húzódott át mihozzánk a kikötő Vonyarc felöli oldaláról- üdvözöltem, mire ő elmondta, hogy a gyékénytől 40-50 méterre lévő etetett helyén, bojlival egy 10, meg egy 12 kilós pontyot fogott két napja, valamint hozzátette, hogy a nagyobb pontyok kint vannak, a gyékény meg üres, nem is érdemes próbálkozni.
Az éppen feltámadó DNy-i szélben és az azt követő enyhe hullámzásban -a Sarok betetése után- beültem a Gyékénybe, vajmi kevés hittel. Pipi a négy helyét váltogatva ide-oda lapátolt, bármikor meglátott panaszáradattal öntött nyakon. Később átköltöztem a Sarokra, mozgásnak nyomát ott sem láttam, ellenben még mindig bennem motoszkáltak Rigó Feri mondatai. Lehet, hogy a ponty valóban kint van, táplálkozik közvetlenül a gyékény elött? Lehet, hogy ismételten próbálkoznom kellene egy, a parttól távlabbi, etetett hely kialakításával? Talán még nem késő!
A "2009. Tizenegyedik bejegyzés" című cikk folytatásához
klikk ide
Szentmihály-dombi horgászati élményeim...
Gyenesdiás |
- Dunai fosztogatók !


- Etetőgombóc gyártása
- Maprofa Informatika
© 2007-2010 Minden jog fenntartva!
copyright by kocika